Melléktermékek a kisállateledelekben

A „melléktermék” kifejezést egy olyan összetevő leírására használják, amely valamely más termék előállításával párhuzamosan keletkezik. Az állati eredetű melléktermékek az Európai Unió vonatkozó jogszabályaiban „nem emberi fogyasztásra szánt összetevőkként” vannak definiálva. Ezért a szándékolt felhasználásuk szerint határozzák meg őket: például egy vese állati mellékterméknek számít, amikor állateledelekben kerül felhasználásra, és húskészítménynek minősül, amikor emberi fogyasztásra használják. Az Egyesült Államokban az Amerikai Takarmányellenőrzési Hivatalok Szövetsége (az AAFCO) a melléktermékeket a következőképpen határozza meg: „olyan másodlagos termékek, amelyek a fő terméken kívül keletkeznek”.

Biztonságosak-e a melléktermékek?

Hát persze, hogy azok! Mindezek az összetevők vágóhidakról és olyan állatokból származnak, melyeket a hatósági állatorvosi vizsgálat alapján emberi fogyasztásra alkalmasnak minősítettek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy hulladékokból származó állati alapú összetevők, elütött állatok, beteg állatok stb. vagy bármely olyan állatból származó összetevő, amely a vágás idején végzett állatorvosi vizsgálat alapján nem bizonyult emberi fogyasztásra alkalmasnak, felhasználása NEM engedélyezett az állateledel-gyártásban sem. A Royal Canin csak rendszeres ellenőrzéseken áteső, validált beszállítóktól származó összetevőket vesz át, és ez a melléktermékekre is vonatkozik. Csak kitűnő minőségű tápanyagokat tartalmazó összetevőket választunk ki, amelyek beleillenek a pontosan összeállított és egyedre szabott összetételű tápjainkba.

Milyen melléktermékeket alkalmazunk?

A melléktermékek meghatározása a következő: állatok teljes teste vagy testrészei, állati eredetű termékek vagy más, állatoktól nyert olyan termékek, amelyeket az emberi élelmiszerláncban nem használnak fel. Ezek az összetevők tápértékkel rendelkeznek a macskák és a kutyák számára. Az általunk használt melléktermékek közé tartoznak a következők: feldolgozott baromfifehérje, kukoricadara, répaszelet, belső szervek (máj, vese), halolaj, zselatin és hidrolizált baromfifehérjék. Az általunk használt állati melléktermékek közé tartoznak például a tüdő, a pacal, a vese, a máj, a csirketestek és a nyelőcső összetevőinek kombinációi. A baromfi-melléktermékek használata lehetővé teszi a Royal Canin számára a magas tápanyag-minőségi szabványok fenntartását, ugyanakkor pedig a biztosabb és fenntarthatóbb alapanyag-ellátást.

Mit kínálnak ezek a melléktermékek a kedvenc állatok számára?

A melléktermékek a fehérje, a zsír, az ásványi anyagok és a vitaminok kitűnő forrásai. Ezek a tápanyagok számos létfontosságú szerepet játszanak a kutya vagy a macska szervezetében azáltal, hogy a szervek és az izmok felépítéséhez és megújításához szükséges esszenciális aminosavakat szolgáltatnak, támogatják az immunrendszert és energiaforrásként szolgálnak. A melléktermékekből olyan kitűnő minőségű fehérjék és egyéb tápanyagok nyerhetők, amelyek a vázizmokban nincsenek jelen. Nem az a fontos, ami talán a legvonzóbbnak tűnik a csomagoláson vagy az összetevők között felsoroltak közül, hanem az, hogy képesek legyünk pontosan meghatározni és kielégíteni a macskák és a kutyák táplálkozási igényeit. Egy példa: a „szárított baromfilisztet” például baromfihullák feldolgozásával nyerik, őrléssel, főzéssel, esetenként a zsír egy részének elkülönítésével, majd a fehérjefrakció szárításával és lisztté őrlésével. Ebben a formában ez a melléktermék sokkal gazdagabb tápanyagokban, mint maga „a baromfi vagy a csirke”, amely 75% vizet tartalmaz.

A macska- és kutyatápokhoz összetevőket szállítók gyakran azzal reklámozzák a termékeiket, hogy kihangsúlyozzák a „hús” vagy a „friss hús” mennyiségét, különösen azzal, hogy a legnagyobb mennyiségű összetevőként tüntetik fel azokat.

Néha ezeket az állításokat az izomhúsról készült képekkel is alátámasztják. Ez egy egyszerű üzenet, amely számos állattulajdonos számára vonzó. A takarmányokra vonatkozó jelenleg hatályos jogszabályok szerint egy kisállateledel minden egyes összetevőjét/összetevőcsoportját a főzés előtti súly szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni a csomagoláson. Ez azt jelenti, hogy a „friss hús”, amely természetes módon nagy mennyiségű (körülbelül 75%) vizet tartalmaz, előkelő helyen szerepel az összetevők rangsorában. Ez azt a benyomást kelti, hogy a „hús” jelenti a kisállateledel tápanyagtartalmának elsődleges forrását. Ez azonban rendszerint nem igaz. Európában a kisállateledelek címkéjén feltüntetett „hús” szónak pusztán vázizom-eredetű húst kell jelentenie. Észak-Amerikában ugyanakkor kissé szélesebb a kedvencállat-eledelekben szereplő „hús” definíciója, mivel az magában foglalja a nyelvet, a szívet és a nyelőcsövet is. Azt is érdemes tekintetbe venni, hogy a kisállateledelekben szereplő „hús” mint összetevő hagyományosan magában foglalt hús-melléktermékeket is, például vesét, lépet és tüdőt. Ezek az összetevők nagy mennyiségű tápanyagot szolgáltatnak.

Összefoglalva: a melléktermékek táplálóak és hasznosak

A macskáknak és a kutyáknak teljes értékű és kiegyensúlyozott eledelt kell felkínálni a tápanyagszükségleteik kielégítése érdekében. Egy kisállateledel kiválasztásakor figyelembe kell venni azt is, hogy a tápértéket a táp egésze nyújtja, és a kedvenc állat számára nem az a fontos, hogy melyik összetevő szerepel az összetevők listájának első helyén.